|Kéri Gáspár|
Gondolta volna az olvasó, hogy immár négy évtizede létezik egy felhőmúzeum? Igaz, ne intézményi keretek között és természettudományos alapon képzeljük el a működését, inkább Lengyel András képzőművész máig formálódó életműve meghatározó részeként. Lengyel ugyanis a magyar neoavantgárd második generációjának meghatározó tagjaként a hetvenes években kötelezte el magát az égbolt és a felhők mint az alkotói önkifejezés hordozói és közvetítői mellett, elvégre a felhők között minden – az élet apró rezdülései és a világmindenség, a fizikai és a spirituális egyaránt – megtalálható. A Ludwig Múzeumban …minden fent van a felhőben… címmel nyílt életmű-kiállítás is ennek a határozott bizonyítéka, hiszen a minket körülvevő világ Lengyel András univerzumában gond nélkül leírható a „felhők nyelvén”. A munkásság egy fontos jellel, egy geometriai formával, a számos kultúrát meghatározó szimbolikus vizuális kóddal, a háromszög gyakori használatával is kiegészül. Bámészkodom, tehát vagyok – olvasható az alkotó Descartes- tól parafrazeált mottója a kiállítás bejáratánál. Lengyel személyes mitológiája mindannyiunkhoz és mindannyiunkról szól. Az enciklopédikusság szándékával született életmű hordozói főként konceptuális munkák, az installációtól a talált tárgyakig, a fotóalapú sokszorosított grafikáktól a mail arton át a festményekig Lengyel minden lehetséges médiumot felhasznál, hogy elgondolkodtasson, sőt meditációra ösztönözzön. Ahogy a kiállítás kurátora, Üveges Krisztina fogalmaz a tárlat ismertetőjében, Lengyel András „kapcsolatot teremt a megfogható és megfoghatatlan között a képzőművészet eszközeivel”, nekünk, befogadóknak pedig nincs más dolgunk, mint párbeszédbe kezdeni a művekkel. A köz- és magángyűjtemények anyagából válogató életmű-kiállítás az eddigi legteljesebb, s már készülőben van a felkért szakértők tanulmányait is tartalmazó katalógus.
(…minden fent van a felhőben… Lengyel András kiállítása. Megtekinthető május 28-áig a Ludwig Múzeumban)
Az ember elengedheti Magyarországot, de Magyarország nem engedi el az embert – e szavak kíséretében vette át Robert Lantos, a Hunyadival nagy ismertséget szerző filmproducer a Magyar Filmakadémia életműdíját a Moz.Go – Magyar mozgókép fesztiválon, ahol életéről és munkásságáról beszélgettünk vele.
A Magyar Mozgókép Díjjal frissen kitüntetett Kriskó Ancsa smink- és maszkmesterrel beszélgettünk szakállakról, sebekről és arról, szabad-e megfiatalítani Táncsics Mihályt.
Az elismert kanadai sztárrendező legutóbbi három filmjét hazánkban forgatta. Sőt, a negyedik is itt készül.
Az erdőn akkor történhet az emberrel valami lényeges, ha felveszi a tempóját. Erről szól lényegében Végh Attila A belső őserdő című könyve.
Ezúttal is különös felszólalásokkal és mérsékelt érdeklődés mellett tartotta meg Hadházy Ákos a Pride melletti tüntetést.
Az író 1946-ban brutális rendőri bántalmazást szenvedett el, melynek következtében fél szemére megvakult.
Totális kudarcba fulladt a Tisza Párt kongresszusa.
A szövetség tagállamai 2035-ig GDP-jük 5 százalékát fordítanák védelmi célokra, ezzel minden korábbi kötelezettségvállalást felülmúlva. A bejelentés politikai üzenete egyértelmű. De vajon a számháború mögött valódi kapacitásbővítés húzódik, vagy ez pusztán egy szimbolikus gesztus a szövetség kohéziójának demonstrálására?
